Szabadság-Tér

Szabadság-Tér

Timothy Radcliffe a barátságról

Nemrég súlyos betegség ért utol, és betegágyamban papírra vetettem néhány emlékemet, hálából az életemért, amelynek, azt hittem, a végéhez érkeztem. Rá kellett jönnöm, hogy az életemet javarészt barátságok alakították. Bede Jarrett atya, aki több, mint száz éve újraalapította a domonkos közösséget Oxforban, azt mondta, hogy „számomra a barátság a legszebb dolog a világon”.

make-friendship-last-instructions-1120x1120.png

De a barátság nem is annyira egyszerű.

Minden egyes komoly barátság életre kelti lényem és identitásom egy olyan dimenzióját, amely korábban nem létezett. Olyan ember leszek, aki nem igazán voltam korábban.

Dosztojevszkijről írt csodálatos könyvében Rowan Williams azt mondja, hogy minden egyes mély beszélgetés felszínre hozza lényünk egy új dimenzióját, amely addig csak a lehetőség szintjén létezett. Bahtyint idézi: „A párbeszéd nem arra szolgál, hogy kinyilvánítsa a személy már rögzült jellemét; nem, a párbeszéd során a személy nem pusztán csak megnyilvánul kifelé, de először lesz az, aki – és nemcsak mások, de önmaga számára is.” A mély barátság mindig arra hív, hogy új emberré váljak.

Nem vagyunk teljesen ugyanazok különböző barátaink felé. Még feszültségek, ellentmondások is lehetnek abban, ahogyan egyes barátainkhoz viszonyulunk. Én szerető és meghitt családi légkörben, konzervatív és hagyományos közegben nevelkedtem. Amikor domonkos lettem, olyan emberek testvére és barátja lettem, mint Herbert McCabe, aki nagyon szeretett kocsmába járni, és forradalmi ír dalokat énekelt, amelyek megrémisztették volna a családtagjaimat és korábbi barátaimat. Ki voltam hát én akkor? Sok ember egyesült bennem?

Amerikába bevándorló kínaiakról írt regényében Madeleine Thien a következő szavakat adja az egyik szereplő szájába: „Ne is próbálj egyvalaki lenni, egyetlen egységes ember. Ha oly sokan szeretnek téged, hogyan lehetnél becsületesen csupán egyvalaki?” Ha tehát sokféle barátságot kötünk, soha nem lesz szűkre szabott identitásunk.

A hatvanas évek végén Franciaországban tanultam, és akkor az volt a jelszó, hogy az embernek „koherensnek” kell lennie. De nem.

Töredékes emberek vagyunk, akik még a fejlődés útján járunk. A koherencia még előttünk van, Isten országában születik majd meg.

Ha már most kőbe vésett, zárt identitásunk van, soha nem leszünk nyitottak új barátságok kalandjára, amelyek lényünk új dimenzióit tudnák feltárni. Azt hiszem, én már nem aggódom amiatt, hogy nem tudom egészen pontosan, ki vagyok.

Az Ószövetség és Arisztotelész egyöntetűen azt vallja, hogy csak jó embereknek lehetünk a barátai. Jó ember nem lehet barátja rosszaknak. A barátság az erényeseknek való. Jézus megbotránkoztatta a világot azzal, hogy képtelen barátságokat kötött. Prostituáltakkal és vámszedőkkel evett és ivott együtt. Azt hiszem, jól érezte magát velük.

Jézus baráti kapcsolatai átnyúltak a határok fölött: olyan barátságokat kötött, amelyek illetlennek számítottak.

Az utolsó vacsorán pontosan azokat nevezte barátainak, akikről tudta, hogy nagyrészt elárulják, megtagadják és elhagyják majd. Végül pedig botrányos, lehetetlen barátságai miatt ölték meg. A mi hivatásunk is az, hogy a világ szemében képtelennek számító barátságokat kössünk.

Forrás: Vigilia

Címkék: Barátság

Az erőszakmentesség gyakorlás kérdése – vallja Martin Luther King lánya, Bernice King

Lelkipásztor, polgárjogi aktivista és családapa, aki mártírrá vált: 94 éve, január 15-én született Martin Luther King Jr., aki a béke eszközeivel lépett fel az afroamerikaiak polgári jogaiért. 

A Nobel-békedíjjal kitüntetett aktivista lánya az atlantai központú The King Center Institute elnöke. Az idei Martin Luther King Jr. nap (január harmadik hétfője, idén 16-a) alkalmából, amely nemzeti ünnep az Egyesült Államokban, az intézmény megújítja az általa indított online képzési programot. Ennek középpontjában az erőszakmentesség áll, s magánszemélyek, vállalatok, szervezetek és oktatási intézmények számára készült.

king.jpg

A közelgő emléknap és az erőszakmentesség iránt Európa-szerte egyre hangsúlyosabban megfogalmazódó vágy apropóján beszélgettünk Bernice Albertine Kinggel. Az apja nyomában járó protestáns lelkész, jogász és békeaktivista megosztotta gondolatait az erőszak feletti győzelemről, a keresztény vezetők és a hétköznapi emberek felelősségéről a társadalmak formálásában.

– Lelkipásztorként, apja nyomdokaiban járva az erőszakmentességet hirdeti. Ön szerint mi akadályozza ezt leginkább, és mit lehetne tenni ezen akadályok leküzdése érdekében?

– Szerintem a legnagyobb kihívás az, hogy rendkívül erőszakos világban élünk. Az embereket nem tanították meg a konfliktusok kezelésére. Amikor igazságtalansággal, erőszakkal szembesülünk, ösztönösen érzelmi alapon reagálunk.

Az erőszakmentesség egy olyan diszciplína, amely megtanítja kezelni a konfliktusokat, az erőszakot, az igazságtalanságot, a véleménybeli és ideológiai különbségeket – de ehhez képzésre és oktatásra van szükség.

– Mennyire elterjedt ez a fajta gondolkodás a modern társadalmakban?

– Sajnos a világ még nem látta meg annak értékét, hogy ezt beépítse az oktatási rendszerekbe, vagy a munkahelyek mindennapjaiba. Ha nem foglalkozunk vele tudatosan egyre többen, akkor az erőszak továbbra is köztünk fog maradni. Édesapám 1964-es Nobel-békedíjas beszédében hangsúlyozta, az erőszakmentesség tanulmányozás és gyakorlati alkalmazás tárgyává kell hogy váljon az emberi konfliktusok minden területén, különös tekintettel a nemzetek közötti kapcsolatokra. Ötvenkilenc éve fogalmazta meg ezeket a szavakat, de az emberi közösségnek ma is újra meg kell hallania őket. A The King Center ennek érdekében hozta létre a Nonviolence365® Online e-learning platformot, ahol a regisztrálók megtanulhatják az erőszakmentesség elveit és lépéseit, hogy megbirkózzanak vele, ha igazságtalanságot tapasztalnak környezetükben. Adaptáltuk munkahelyi használatra is, azon vezetők és alkalmazottak számára, akik szeretnének olyan környezetet teremteni, ahol az emberek elfogadva, megbecsülve érezhetik magukat.

– Úgy látja, minden probléma, még a nemzeti szintű konfliktusaink is személyes ellentétekből, problémákból fakadnak?

– Igen, pontosan. Az erőszakmentesség elsajátítása lépésről lépésre zajló, mindennapos feladat.

Konfliktusok mindig is lesznek, ami meghatározó, az a megoldásuk módja.

Figyelni kell arra, hogy tiszteletben tartsuk a másik személy méltóságát, ami nem jelenti azt, hogy el kell viselnünk az igazságtalanságot. Felelősségre vonhatjuk a többieket, de olyan módon, hogy soha ne érezzék magukat megfosztva emberi mivoltuktól, még akkor sem, ha ők meg is fosztottak minket ettől. Nekünk kell magasan tartani a párbeszéd erkölcsi színvonalát, amihez másoknak kell felemelkedni, ahelyett, hogy mi süllyednék lejjebb.

– A társadalmi igazságosságért és egyenlőségért fáradozik, hasonlóképp Ferenc pápához. Miként alakíthatják az erőszakmentes keresztény hangok a jövő társadalmát?

– Szerintem a folyamat nem az erőszakmentesség üzenetével kezdődik, hanem az erőszakot nélkülöző életmóddal. Apám személyen testesítette ezt meg, és az emberek tisztelték érte, hajlandóak voltak követni az általa kijelölt irányt. Vezetőként bensővé kell hogy váljon számunkra az erőszakmentesség, nem elég, ha csak beszélünk róla.

Meg kell mutatnunk az embereknek, hogyan szeressék igazán ellenségeiket, hogy imádkozzanak értük még akkor is, ha üldözik őket, miként apám is tette, Jézus nyomában járva.

De ehhez fegyelem, tanulás és gyakorlás szükséges. Úgy gondolom, keresztényként az élen kell járnunk ebben. Ti vagytok a világ világossága, mondta Jézus – keresztényként, egyházi vezetőként erkölcsi felelősségünk, hogy fény legyünk mások számára az erőszakmentesség útján.

– Mit tehetnek a hétköznapi emberek, illetve kisebb-nagyobb közösségek, akár cégek, szervezetek vezetői ennek előmozdításáért?

– A legfontosabb, hogy megtanuljunk szeretetközpontúan viselkedni. Ha ez vezérel minket, akkor vezetőként is arra fogunk törekedni, hogy a környezet, amelyben tevékenykedünk mentes legyen a jogsértéstől és igazságtalanságtól. Megszüntetni ezt soha nem fogjuk tudni, de amikor megtörténik, az erőszakmentesség hangjává válhatunk. Azt gondolom, a legtöbb probléma, amellyel ma szembesülünk, a hétköznapi emberek által megoldható lenne, csak nincs elég bátorságunk, hogy foglalkozzunk vele. Nem akarunk kilógni a sorból, félünk a következményektől, így inkább maradunk bezárkózva a saját kis világunkban. Pedig amikor olyan dolgok történnek, amelyek rosszak, igazságtalanok, kötelességünk lenne leszögezni, hogy nem tűrjük el az ilyesmit. Kapcsolatba kell lépnünk azokkal, akik hasonlóan gondolkodnak körülöttünk és közösen kialakítani egy tervet, hogyan tudunk hatni a közvetlen környezetünkre.

A világ akkor változik meg, amikor a hétköznapi emberek eldöntik, hogy megváltoztatják

– és ehhez nem kell vezetőnek sem lenni. Martin Luther King Jr. egyszerű lelkészként indult, később az emberek nevezték ki vezetőnek. Az Amerikai Egyesült Államokban az egyenlőséget és az emberi jogokat érintő változások, amelyek apám fellépése óta történtek, azért tudtak megvalósulni, mert egyszerű emberek úgy döntöttek, nem tolerálják tovább az igazságtalanságot. Kollektíven felléptek azért, amiben hittek és nem kellett hozzá mindenki, csak egy kritikus tömeg. Erről szólt édesapám mozgalma: olyan emberek fogtak össze és dolgoztak ki stratégiát a változások érdekében, akiknek hasonló álmaik és küldetésük volt. A dolgozószobánk magányában azonban nem járhatunk sikerrel, elengedhetetlen, hogy együttesen munkálkodjunk a változások érdekében.

– Úgy tűnik, nagy bátorságra is szükség van ahhoz, hogy meg merjük tenni a szükséges lépéseket.

– Bátorság és önfegyelem. Egy magnak jó talajra van szüksége ahhoz, hogy termést hozzon, de vigyáznunk is kell rá, módszeresen el kell távolítanunk a kárt okozó gyomokat. Ezt az elménkben is meg kell tennünk, mert rengeteg gaz üti fel a fejét az emberekről és a társadalomról való gondolkodásunkban. Sok rossz beidegződéstől kell megszabadulnunk, hogy elérjük a megfelelő gondolkodásmódot, amely szükséges a világunk megváltoztatásához. Ahogy Albert Einstein is megfogalmazta, nem lehet a problémákat ugyanazon a szinten megoldani, mint amelyen létrejöttek. Ha nem változtatunk azon, ahogy a társadalmi egyenlőtlenségeket és igazságtalanságokat kezeljük, akkor továbbra is ugyanazt az eredményt fogjuk kapni, amit eddig. Ne féljünk hát nekilátni gyomlálni!

Szerző: Mohay Réka

Forrás: Magyar Kurír

A Vatikán újraindítja a vizsgálatot a negyven éve eltűnt Emanuela Orlandi ügyében

Majdnem negyven évvel a 15 éves Emanuela Orlandi eltűnése után Alessandro Diddi, a Vatikán igazságügyi megbízottja a csendőrséggel együtt úgy döntött, hogy újraindítja a nyomozást e fájdalmas és sötét ügy kapcsán. Újra átvizsgálják a rejtélyes eset összes ügyiratát, dokumentumát, jelentését, minden információt és tanúvallomást.

orlandi.jpg

Mindenre kiterjedő munkát végeznek, minden követ megmozgatnak, hogy megpróbálják megfejteni a homályba vesző részleteket, és végleg véget vessenek a hajmeresztő találgatásoknak. Az igazságügyi megbízott áttekinti a korábbi vizsgálatok során szerzett adatokat, még mélyrehatóbban megvizsgálja a régebbi nyomokat, de szándékában áll új nyomokon is elindulni.

Minden egyes elemet újra megvizsgálnak 1983. június 22-e délutánjától, amikor a 15 éves gyermeknek, egy vatikáni alkalmazott lányának nyoma veszett, miután zeneórára indult otthonról a Sant’Apollinare térre. A Sant’Apollinare-bazilikában évek múlva fedezték fel a Banda della Magliana nevű olasz maffiaszervezet egyik vezetője, Renatino Enrico De Pedis sírját. Egyes tanúvallomások szerint a bűnözői csoport fontos szerepet játszott az ügyben.

A vatikáni igazságszolgáltatás kezdeményezése összhangban van azzal, hogy a történtek óta több pápa is érdeklődést tanúsított az igazság keresése iránt, kezdve II. János Pállal, aki egy Úrangyala imádság alkalmával beszélt arról a feltevésről, hogy esetleg emberrablás történt. Az Emanuelával kapcsolatos új nyomozás fényt deríthet egy vele egykorú lány, Mirella Gregori ügyére is, aki szintén abban az évben tűnt el. Az ügy nemrég a Netflix dokumentumsorozata által vált szélesebb körben is ismertté.

Az olasz igazságszolgáltatás 2015 októberében lezárta az ügyet: a vizsgálóbíró az ügyészség kérésére, érdemi bizonyítékok hiányában megszüntette a két lány eltűnésével kapcsolatos nyomozást. Három évvel később a Vatikán zöld utat adott a római Via Pón található vatikáni nunciatúra épületében végzett restaurálási munkálatok során talált csontok DNS-vizsgálatára: összevetették Emanuela Orlandi DNS-ével, de ez nem hozott pozitív eredményt.

„A parlamentben egy olyan vizsgálóbizottság létrehozásán dolgozunk, amely segíti majd a nyomozók munkáját, a következő hetekben ebbe az irányba fogunk gyorsan elmozdulni” – nyilatkozta Roberto Morassut olasz képviselő, aki parlamenti vizsgálóbizottságra vonatkozó javaslatot terjesztett elő Emanuela Orlandi ügyében és még két másik ügyben.

Forrás: Magyar Kurir

Címkék: Orlandi

Ferenc pápa üzenete a béke világnapjára

Ferenc pápa január 1-jén, a béke világnapja alkalmából üzenetet küld a világnak.
Az idei üzenet címe: Senki sem menekülhet meg önmagában! Újrakezdés a koronavírus-járvány után, hogy közösen keressük a béke útjait.

img1_6.jpg

Ferenc pápa üzenete az alábbiakban olvasható:

A koronavírus-járvány mély sötétségbe taszított bennünket, feldúlva megszokott életvitelünket, felborítva terveinket és szokásainkat, felforgatva a legkiváltságosabb társadalmak látszólagos nyugalmát is, zűrzavart, szenvedést és oly sok testvérünk halálát okozva.

A hirtelen kihívások örvényébe és egy, még a tudomány számára sem teljesen világos helyzetbe sodródva a teljes egészségügyi szektor azon fáradozott, hogy enyhítse az emberek fájdalmát és megoldást találjon; csakúgy, mint a politikai döntéshozók, akiknek fontos intézkedéseket kellett meghozniuk a vészhelyzet szervezett kezelése terén.

A fizikai tünetek mellett sokak – egyesek és családok – számára a koronavírus-betegség hosszú távú hatásokkal járó általános rossz közérzetet is okozott, melynek nem elhanyagolható következményeit a hosszan tartó elszigeteltség és a szabadság különböző korlátozásai tovább súlyosbították.

Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a világjárvány a társadalmi és gazdasági rend néhány érzékeny pontját is érintette, ellentmondásokat és egyenlőtlenségeket felszínre hozva. Veszélyeztette a munkahelyek biztonságát és felerősítette a társadalmunkban egyre általánosabbá váló magányt, különösen a legkiszolgáltatottabbak és a szegények körében. Gondoljunk csak a dolgozók millióira szerte a világon, akik a lezárások alatt munka és támogatás nélkül maradtak.

A társadalom és az egyének olyan helyzetekben, amelyek a legyőzöttség és a keserűség érzését keltik, ritkán képesek fejlődni: ezek az érzések gyengítik a békéért tett erőfeszítéseket, társadalmi konfliktusokat, frusztrációt szülnek, végül pedig az erőszak különböző formáit idézik elő. Ebben az értelemben úgy tűnik, hogy a járvány még világunk legbékésebb részeit is megrázta, és számtalan sebet tárt fel.

3. Három év után eljött a megfelelő pillanat, hogy időt szánjunk a kérdésfeltevésre, a tanulásra, a növekedésre, annak vállalására, hogy egyénként és közösségként is változzunk. Ez kiváltságos időszak arra, hogy felkészüljünk az „Úr napjára”. Már többször megfogalmaztam, hogy a válsághelyzetekből az ember sosem jön ki változatlanul: vagy jobban vagy rosszabbul kerülünk ki belőle. Ma arra kapunk meghívást, hogy feltegyük magunknak a kérdést: mit tanultunk a világjárványból? Milyen új utakat kellene bejárnunk, hogy levethessük régi szokásaink béklyóit, hogy felkészültebbek legyünk, és hogy valami újat merjünk tenni? Az élet és a remény milyen jeleit ragadhatjuk meg annak érdekében, hogy továbblépjünk és jobbá tegyük világunkat?

Miután magunk is megtapasztaltuk a törékenységet, mely az emberi valóságot és személyes létünket is jellemzi, elmondhatjuk, hogy a koronavírus-betegség legnagyobb tanulságát annak felismerése jelenti, hogy

mindannyiunknak szüksége van a többiekre, hogy a legnagyobb, bár törékeny kincsünk a közös istengyermekségünkön alapuló emberi testvériség, és hogy senki sem menekülhet meg önmagában.

Ezért tehát sürgetően fontos, hogy közösen keressük és mozdítsuk elő azokat az egyetemes értékeket, amelyek kijelölik ennek az emberi testvériségnek az útját. Azt is megtanultuk, hogy ráhagyatkozásunk a haladásra, a technológiára és a globalizáció hatásaira nemcsak túlzottá, hanem individualista és bálványimádó méreggé vált, mely veszélyezteti az igazságosság, az egyetértés és a béke óhajtott biztosítását. Gyorsan változó világunkban az egyenlőtlenség, az igazságtalanság, a szegénység és a kirekesztés széles körben elterjedt problémái igen gyakran nyugtalanságot és konfliktusokat szítanak, erőszakot, sőt, háborút eredményeznek.

Miközben a világjárvány mindezt felszínre hozta, pozitív jelenségekre is felfigyelhettünk, mint például az alázathoz való áldásos visszatérés; bizonyos fogyasztói igények csökkentése; az újra megélt szolidaritás, mely arra ösztönöz, hogy kilépjünk önzésünkből és megnyíljunk mások szenvedése és szükségletei előtt; valamint sok ember – néhány esetben valóban hősies – elkötelezettsége, akik önfeláldozóan munkálkodtak azért, hogy mindenki a lehető legjobban vészelje át a járványhelyzet drámáját.

Ebből a tapasztalatból megerősödött tudatosság született, mely minden népet és nemzetet arra hív, hogy ismét a középpontba helyezze az „együtt” szót. Csak együtt, testvériségben és szolidaritásban vagyunk ugyanis képesek arra, hogy békét teremtsünk, biztosítsuk az igazságot és túljussunk a legfájdalmasabb eseményeken. A világjárványra adott leghatékonyabb válaszok ugyanis azok voltak, amelyekben társadalmi csoportok, köz- és magánintézmények, illetve nemzetközi szervezetek összefogtak, félretéve saját, partikuláris érdekeiket azért, hogy a kihívással szembenézzenek.

Csak a testvéri és önzetlen szeretetből fakadó béke segíthet legyőzni a személyes, társadalmi és globális válságokat.

4. Ugyanakkor, amikor már remélni mertük, hogy túl vagyunk a koronavírus-járvány legsötétebb éjszakáján, egy újabb csapás sújtja az emberiséget. Egy újabb szörnyűség kibontakozásának vagyunk tanúi: egy háborúnak, mely hatásaiban hasonlítható a világjárványhoz, de amelyet bűnös emberi döntések irányítanak. Ukrajnában a háború ártatlan áldozatokat szed és bizonytalanságot okoz, nemcsak a közvetlenül érintettek, hanem nagyon sokak számára széles körben és válogatás nélkül, beleértve azokat is, akik több ezer kilométerrel távolabb szenvednek a háború járulékos hatásaitól – gondoljunk csak a gabona- és üzemanyagárakkal kapcsolatos problémákra.

Természetesen nem ilyen járvány utáni időszakot reméltünk vagy vártunk. Valójában ez a háború, a világ összes többi konfliktusával együtt az egész emberiség és nem csupán a közvetlenül érintett felek vereségét jelenti.

Míg a koronavírus-betegségre találtak vakcinát, a háború ellen még nem találtak fel ellenszert.

A háború vírusát bizonyosan nehezebb legyőzni, mint azokat a kórokozókat, amelyek az emberi szervezetet fertőzik meg, mert az nem kívülről, hanem a bűn által megrontott emberi szívből fakad (vö. Mk 7,17–23).

5. Mit kell tehát tennünk? Először is engedjük, hogy a megtapasztalt válsághelyzet megváltoztassa a szívünket, vagyis engedjük, hogy ezen a történelmi pillanaton keresztül Isten megváltoztassa a világ és a valóság értelmezésének megszokott szempontjait. Nem gondolhatunk többé csak a személyes vagy a nemzeti érdekeink védelmére, hanem a közjó fényében, közösségi felelősséggel, vagyis egy mindenkit magában foglaló testvériségre nyitott „mi”-ként kell szemlélnünk magunkat.

Nemcsak saját biztonságunkat kell keresnünk, hanem itt az ideje, hogy mindannyian egész társadalmunk és bolygónk gyógyulásáért dolgozzunk, megteremtve egy igazságosabb és békésebb világ alapjait,

komolyan elkötelezve magunkat egy olyan jóra való törekvés mellett, amely valóban közös.

Ahhoz, hogy ezt megtehessük és hogy a koronavírus-járvány válsághelyzete után jobban éljünk, nem szabad figyelmen kívül hagynunk egy alapvető tényt: az erkölcsi, társadalmi, politikai és gazdasági válságok, amelyeket átélünk, mind összefüggenek egymással, és azok a problémák, amelyeket elszigeteltnek tekintünk, valójában a többinek okai vagy következményei. Ezért

az a feladatunk, hogy felelősséggel és együttérzéssel nézzünk szembe világunk kihívásaival.

Meg kell újítanunk erőfeszítéseinket, hogy biztosítsuk a közegészségügyi ellátást mindenki számára; elő kell mozdítanunk a békére irányuló kezdeményezéseket, hogy véget vessünk a konfliktusoknak és háborúknak, amelyek továbbra is áldozatokat követelnek és szegénységet okoznak; összehangoltan kell gondoskodnunk közös otthonunkról, egyértelmű és hatékony lépéseket kell tennünk az éghajlatváltozás ellen; küzdenünk kell az egyenlőtlenség vírusa ellen, ételt és tisztességes munkát kell biztosítanunk mindenki számára, támogatnunk kell azokat, akik még a minimálbért sem kapják meg, és nagy nehézségekkel küzdenek. Fáj nekünk az a botrány, hogy népek éheznek. Megfelelő intézkedéseket kell hoznunk a befogadás és az integráció előmozdítására, különösen a bevándorlókat és a társadalmunkban kitaszítottként élőket illetően. Csak akkor leszünk képesek új világot építeni és hozzájárulni Isten országának felépítéséhez, mely a szeretet, az igazságosság és a béke országa, ha Isten végtelen és irgalmas szeretetétől inspirálva önzetlen vágyakozással vetjük bele magunkat ezekbe a helyzetekbe.

Azzal a reménnyel osztom meg ezeket az gondolatokat, hogy az új évben együtt járhatjuk az utat, megszívlelve azt, amit a történelem taníthat nekünk. Jókívánságaimat küldöm az állam- és kormányfőknek, a nemzetközi szervezetek vezetőinek és a különböző vallások vezetőinek. Az összes jóakaratú férfinak és nőnek azt kívánom, hogy a béke munkásaként napról napra egy jó új évet építsenek! A szeplőtlen Mária, Jézus anyja és a béke királynője járjon közben értünk és az egész világért!

Ferenc pápa üzenete a világnak: „Járjunk a béke útján!”

Ferenc pápa december 25-én délben a hagyományoknak megfelelően elmondta karácsonyi üzenetét a Szent Péter-bazilika középső erkélyéről

„Jézus Krisztus a béke útja. Ő megtestesülésével, szenvedésével, halálával és feltámadásával megnyitotta a bezárt világból kivezető utat, a világból, amelyet az ellenségeskedés és a háború árnyai nyomasztanak, egy olyan nyitott világ felé, amely szabadon él, testvériségben és békében. Testvéreim! Járjunk ezen az úton! Ám hogy ezt megtehessük,

hogy képesek legyünk Jézus nyomában járni, le kell vetkőznünk azokat a terheket, amelyek feltartóztatnak és gátolnak minket.

beke.jpg

Melyek ezek a terhek? Mi ez a „ballaszt“? Ugyanazok a negatív szenvedélyek, amelyek meggátolják Heródes királyt és udvarát abban, hogy felismerjék és befogadják Jézus születését: a hatalomhoz és pénzhez való hozzátapadás, a gőg, a képmutatás, a hazugság. Ezek a terhek megakadályozzák, hogy elmenjünk Betlehembe, kizárják karácsony kegyelmét, és elzárják a béke útját.

Fájdalommal kell megállapítanunk, hogy miközben nekünk adatik a Béke Fejedelme, a háború szelei továbbra is dermesztően zúgnak az emberiség fölött.

Ha azt akarjuk, hogy karácsony legyen, Jézus és a béke karácsonya, akkor nézzünk Betlehemre, fordítsuk tekintetünket a Kisdedre, aki értünk született! Ebben a kicsiny, ártatlan arcban felismerjük azon gyermekek arcát, akik világszerte a béke után vágyódnak.

Szemünk elé állnak ukrán testvéreink arcai, akik sötétségben, hidegben, otthonaiktól távol élik meg ezt a karácsony, a tíz hónapja tartó háború által kiváltott pusztulás miatt. Az Úr tegyen készségessé minket, hogy a szolidaritás konkrét gesztusait gyakoroljuk, megsegítve mindazokat, akik szenvednek, és világosítsa meg mindazok értelmét, akiknek hatalmában áll a fegyverek elhallgattatása és az, hogy véget vessenek ennek az értelmetlen háborúnak! Sajnos inkább hallgatunk más érvekre, amelyeket a világ logikája diktál belénk. De ki az, aki még hallgat a Kisded hangjára?

Korunk a béke súlyos hiányától szenved más térségekben, ennek a harmadik világháborúnak a többi színhelyén is. Gondoljunk Szíriára, amelyet továbbra is sújt a konfliktus, amely mára háttérbe szorult ugyan, ám nem ért véget; és gondoljunk a Szentföldre, ahol az elmúlt hónapokban több erőszakos cselekményre és összecsapásra került sor, megannyi halált és sebesülést okozva. Kérjük az Urat, hogy ott, azon a földön, amely látta születését, kezdjenek újra párbeszédbe, és keressék a kölcsönös bizalmat az izraeliek és a palesztinok között. A Kisded Jézus támogassa a Közel-Keleten élő keresztény közösségeket, hogy mindegyik országban megélhessék a más hitekhez tartozó emberek közötti testvéri együttélés szépségét. Segítse meg különösképpen Libanont, hogy végre enyhülésre leljen, a nemzetközi közösség támogatásával és a testvériség és a szolidaritás erejével. Krisztus fénye világosítsa meg a Száhel-övezetet, ahol a népek és hagyományok közötti együttélést összecsapások és erőszakos cselekedetek borították fel. Irányítson a tartós fegyverszünet felé Jemenben és a kiengesztelődés felé Mianmarban és Iránban, hogy véget érjen a vérontás. Nyújtson ösztönzést a politikai hatalmat viselőknek és minden jóakaratú embernek az amerikai kontinensen, hogy a politikai és társadalmi feszültségek enyhítésén munkálkodjanak az összes érintett országban. Ezen a napon, különösen gondolok az indián közösségekre, akik különösen tudják, mit jelent szenvedni.

Ma, amikor olyan jó együtt lenni a terített asztal mellett, ne veszítsük szemünk elől Betlehemet, amelynek neve ennyit tesz: „a kenyér háza“, és gondoljunk azokra, akik éhségtől szenvednek, különösen a gyermekekre, miközben minden nap nagy mennyiségű élelmiszert dobunk ki, erőforrásainkat pedig fegyverekre fordítjuk. Az ukrajnai háború tovább rontott a helyzeten, egész népeket téve ki az éhínség veszélyének, különösen Afganisztánban és Afrika szarván.

Mint tudjuk, minden háború éhínséget vált ki, s magával az élelmiszerrel is visszaél, fegyverül használva azt, megakadályozva szétosztását a már amúgy szenvedő népek között.

Ezen a napon tanuljunk a Béke Fejedelmétől, elköteleződve — kezdve a politikai hatalmat gyakorlókon — azért, hogy az élelmiszer csakis a béke eszköze legyen.

Amikor élvezzük annak örömét, hogy együtt lehetünk a számunkra kedves személyekkel, gondoljunk a családokra, akiket a leginkább megsebzett az élet, és azokra, akik a jelen gazdasági válság idején nehezen tartják fenn magukat a munkanélküliség és az élethez szükséges források hiánya okán.

Kedves testvéreim, mint egykor, úgy ma is Jézus az igazi fény, aki eljön a közönybe belebetegedett világba, amely azonban nem fogadja be (vö. Jn 1,11), sőt visszautasítja Őt, ahogyan megtörténik ez sok idegennel, vagy nem vesz tudomást Róla, mint ahogy túl sokszor megtesszük ezt a szegényekkel.

Ne feledkezzünk meg a mai napon a rengeteg menekültről, akik ajtajainkon zörgetnek, vigaszt, melegséget és élelmet keresve. Ne feledkezzünk meg a peremre szorultakról, a magányosokról, az árvákról és az idősekről,

akiket az eldobás veszélye fenyeget, a bebörtönzöttekről, akiket sokszor csakis a hibáik szempontjából, és nem emberi lényekként látunk magunk előtt.

Testvéreim! Betlehem megmutatja nekünk Isten egyszerűségét, ami nem a bölcsek és okosak, hanem a kicsinyek előtt nyilatkoztatja ki magát, azok előtt, akiknek tiszta és nyílt a szíve (vö. Mt 11,25). Akárcsak a pásztorok, mi is induljunk el késedelem nélkül, és engedjük, hogy ámulatba ejtsen minket ez az elgondolhatatlan esemény: hogy Isten emberré lesz a mi üdvösségünkért. Ő, aki minden jónak a forrása, szegénnyé lesz, és alamizsnaként a mi szegény emberségünket kéri tőlünk.

Engedjük, hogy megindítson minket Isten szeretete, és kövessük Jézust, aki levetette dicsőségét, hogy teljességének részeseivé tegyen minket.

Forrás: Magyar Kurir

Rekordnövekedés a menekültek számában a világon

Egyre növekszik a menekültek száma a világon: 103 millióra tehető a migránsok száma, ami példátlan rekordszám, ez azt jelenti, hogy minden 77 embernek menekülnie kell. Ez több, mint kétszerese a 10 évvel ezelőtt számnak. Ezekről a számokról az Olasz Püspöki Konferencia lelkipásztori testülete, a Migránsok Alapítvány 2022-es jelentése számol be, amelyet december 13-án mutattak be a Gergely Egyetemen.

5bbc5b363.jpg

Olaszország kevesebb menekültet fogad, mint Németország és Spanyolország

2021-ben Olaszországban több, mint 45 000 menedékkérelmet regisztráltak, Németországban ugyanebben az időszakban közel háromszoros, azaz 148 200 kérelmet. Franciaország 103 800-at regisztrált, Spanyolország pedig 62 000-ret. 

Több mint 4 millió ukrán menekült

Az ukrajnai háború hatással volt a migrációs áramlásra. 2022-ben Európa képesnek bizonyult több mint 4,4 millió ukrán menekült befogadására. 

Legalább 1800 ember halt meg a Földközi-tengeren

A menedékkérők vagy menekültek két legforgalmasabb útvonala a Földközi-tenger és a Balkán.  A legmagasabb árat ismét azok fizetik, akik a Földközi-tenger középső részén próbálnak átkelni Olaszországba és Máltára, ahol 1295 halálesetet és eltűnést jegyeztek fel, szemben a nyugati szektorban 172-vel és 295-tel a keleti szektorban. 

Zuppi bíboros: garantálni kell a menedékjogot mindenkinek

Matteo Zuppi bíboros, az Olasz Püspöki Konferencia elnöke szerint a menedékjogot "mindenki számára garantálni kell". A bíboros hangsúlyozta, hogy "a fenti adatok segítenek abban, hogy a problémát a maga valóságában megismerjük". A menedékjogot mindenkinek biztosítani kell."

A menekültek jogainak az Európai Unióban mindenki számára egyenlőnek kell lenniük

Az Olasz Püspöki Konferencia elnöke szerint a Jelentés "segíti a politikát a döntéshozatalban. A menedékjoggal kapcsolatban  fájó megállapítás, hogy egy olyan joggal állunk szemben, amely nem biztosított. Még jobban fáj, ha a jogok Európájára gondolunk, aminek mindig mindenkinek egyformának kell lennie. Az adatok azonban azt mutatják, hogy nem mindig és mindenhol volt egységes a menekültjog alkalmazása."

Forrás: Vatican Media

Címkék: Menekültek

ENSZ-felmérés: minden 150. ember modern rabszolga

A világon minden 150. ember modern rabszolga – az ENSZ ügynöksége, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) szerint, melynek feladata a társadalmi és gazdasági igazságosság előmozdítása nemzetközi munkaügyi normák meghatározásával.

Az ILO frissen közzétett jelentése szerint az érintettek nagyjából felét kényszerítik munkára, és minden nyolcadik gyerek. A nőket általában a háztartásban dolgoztatják, a férfiakat az építőiparban. A kényszermunkások több mint fele szexuális kizsákmányolás áldozata. A gyakran véget nem érő, elszigetelt, adósságokkal, valamint fizikai és lelki erőszakkal terhelt kényszermunkából való szökés bonyolult, különösen a migránsok számára. A kényszermunkák több mint fele a közepesnél magasabb, illetve a magas jövedelmű országokban valósul meg.

A modern rabszolgaság egyik kevésbé ismert formája a kényszerházasság, amely gyakran életfogytiglani rabságot jelent. Az alacsonyabb jövedelmű országokban élő lányok és nők vannak a leginkább veszélyben. A kényszerházasságok áldozatainak több mint 2/3-a nő, háromnegyedük 15 év alatti gyerek.

A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet szerint megvannak az eszközök a modern rabszolgaság megszüntetésére, azonban a konfliktusok, a világjárványok és a szegénység lassítják az eszközök alkalmazását. A patriarchális attitűdök és a szexuális kapcsolatok megbélyegzésének eredményeként a szexuális emberkereskedelem és a kényszerházasságok megszüntetése időbe telik, de mind a kényszerházasságok, mind a kényszermunka esetében a hatóságoknak joguk van törvényeket alkotni és betartatni, ami különösen igaz az államilag kiszabott munkavégzésre.

Az ILO felmérését a rabszolgaság eltörlésének nemzetközi emléknapja alkalmából hozták nyilvánosságra. Az ENSZ célja, hogy 2030-ra véget vessen a modern rabszolgaság minden formájának

 

A modern rabszolgaság problémája kapcsán Ferenc pápa többször is megszólalt:

A jelenség a legvédtelenebb szegények rétegét érinti, főként gyermekeket és nőket

Ferenc mindenekelőtt a modern rabszolgaság mai formáira emlékeztetett, melyek az emberkereskedelem, eladósodottak kizsákmányolása munkán keresztül, gyermekek kihasználása, szexuális kizsákmányolás, kényszermunkák számos formája. A pápa szerint a modern rabszolgaság sokféle formája számban drámaian emelkedik, szerényebb becslések szerint is meghaladja a 40 millió személyt. A jelenség a legvédtelenebb szegények rétegét érinti, köztük is főként gyermekeket és nőket.

Az első feladat a jelenség megismertetése a közvéleménnyel

A modern rabszolgaság tragikus valóságából a pápa két fontos témát emelt ki. Az első feladat a jelenség megismertetése a közvéleménnyel, mert senki sem moshatja a kezét ártatlanul az egész emberiség elleni bűntettel szemben. A nemzetközi bűnszövetkezetek a haszonélvezői ennek a bűntettnek, de a fogyasztói láncolat révén e szolgáltatások kliensei is érdekeltek a bűnös rendszer fenntartásában. De a kívülállók sem maradhatnak közömbösek, mert a probléma közös, mindenkit érint.

A gyökeres megoldás: nevelés és munka

Második sürgető feladatként azt jelölte meg a pápa, hogy sietve cselekedni kell a rabszolgákká lett személyek megmentése érdekében. Meg kell védeni a jogaikat, a bűnszervezetek fenntartóit és működtetőit törvényesen számon kell kérni. Ehhez azonban nem elegendő a keménykezű törvénykezés, ha az nem számolja fel a jelenség kiváltó okait. Azokban az országokban, ahol szélsőséges méretű a szegénység, ahol erőszak uralkodik, mert nincs törvényesség, ahol nem garantálják sem a biztonságot, sem a személyi, sem a közvagyont, ott ezeket a szörnyű bűntetteket továbbra is büntetlenül elkövetik. A pápa aláhúzta, hogy az anyagi és jogi támasz nélküli peremre szorult rétegek lesznek az áldozatai ennek az erőszaknak. A választ egy átfogó emberi fejlődés tudja megadni, kezdve egy minőségi neveléssel. A megoldás tehát nevelés és munka – összegezte javaslatát Ferenc pápa.

 

Forrás: Euronews/Vatican News

Címkék: Rabszolgaság

Drámai egészségügyi válság a háború sújtotta Szíriában

Georges Masri aleppói melkita érsek nyilatkozott a Szíriában zajló háború drámai hatásáról a lakosság egészségére és az Egyház lelkipásztori munkájára, a háborút követő gazdasági válságról és a megélhetési költségek emelkedéséről. A Szükséget Szenvedő Egyház nemzetközi segélyszervezet németországi székhelyén tett közelmúltbeli látogatásakor drámainak nevezte a szíriai egészségügyi helyzetet.

Miközben a világ és a média továbbra is az ukrajnai háborúra és az abból fakadó energia- és élelmiszerválságra fókuszál, Ferenc pápa november 9-én, a szerdai általános kihallgatáson ismét felhívta a figyelmet a sok elfeledett háborúra, amelyek számos más országban halált és pusztítást okoznak a világ különböző részein. Többek között megemlítette a tizenegy éve tartó szíriai konfliktust.

aleppo3.jpg

A tizenegy éve tartó szíriai konfliktus kezdete óta csaknem 7 millió ember él továbbra is országon belüli kitelepítettként; több mint 13 millióan szorulnak humanitárius segítségre. Becslések szerint 5,5 millióan menekültek külföldre, főként a szomszédos Libanonba, Törökországba és Jordániába. A libanoni gazdasági és pénzügyi válság elmélyülésével nőtt a nyomás, hogy az országban tartózkodó mintegy 1,5 millió szíriai menekült térjen vissza hazájába.

Szíria egyes területein még mindig folynak a harcok a felkelők és Bassár el-Aszad elnök Oroszország által támogatott erői között. Az országban továbbra is súlyos gazdasági válság uralkodik, a szankciók és a nemzetközi elszigeteltség következtében az egekbe szökő inflációval. Az infrastruktúrát tönkretették; hiányoznak a kormányzati források. A válság a szíriaiakat megfosztja az alapvető szükségletektől, beleértve az egészségügyi ellátást is. Akik tehetik, továbbra is elmenekülnek az országból. A Szükséget Szenvedő Egyház (Aid to the Church in Need, ACN) elnevezésű pápai jogú nemzetközi segélyszervezet németországi székhelyén november elején tett látogatása során Georges Masri aleppói melkita érsek drámainak nevezte a szíriai egészségügyi helyzetet. A Covid-19-világjárvány mellett az elmúlt időszakban kolerajárványok is dúltak az országban.

A járvány a konfliktus közvetlen következménye, amely tönkreteszi a víz- és közegészségügyi infrastruktúrát, miközben közel kétmillió belső menekült él túlzsúfolt táborokban, ahol nagyon korlátozott hozzáféréssel rendelkeznek az alapvető víz- és higiéniai szolgáltatásokhoz – ismertette Masri érsek. – Az ENSZ adatai szerint Szíriában a víztisztító telepek több mint kétharmada, a szivattyúállomások ötven százaléka és a víztornyok egyharmada megsérült.

aleppo.jpg

Nagyon rossz a lakosság általános egészségi állapota – hangsúlyozta az aleppói melkita főpásztor. – Az egészségügyi problémák jelentik a Szíriában maradt keresztény családok egyik legfőbb gondját. Egyre több ember hal meg a gyógyszerhiány, a műtétek megfizethetetlen költsége, a kórházak állapota miatt; különösen az időseket érinti a gyógyszerek drágulása. Sok szakképzett orvos döntött úgy, hogy elhagyja az országot; számos állami gyógyszergyárat bezártak. „Arra van szükségünk, hogy az orvostudományt tanuló fiatalok itt maradjanak” – emelte ki Georges Masri érsek.

Elmondta: sok család nem vásárol gyógyszert, nem vállal műtétet, attól tartva, hogy nem tudják visszafizetni a hitelt. Ezzel a helyzettel szembesülve a helyi egyház – bár nem tudja ellensúlyozni az orvoshiányt – fokozta a betegek lelkigondozását. Az ACN egy aleppói patika felépítésével támogatta ezt a törekvést, hogy segítse a lakosság gyógyszerellátását. E gyógyszertárnak a katolikus egyház a tulajdonosa és üzemeltetője, mindenki számára nyitva áll.

aleppo2.jpg

Az ACN egy másik projektet is finanszíroz Aleppóban, melynek során az idős emberek testi és lelki egészségét szolgáló szociális és szabadidős tevékenységeket szerveznek. Az idősek e programokról – miként az érsek fogalmazott – „energiával telve térnek haza”. Az egyik résztvevő elmondta, hogy életében először hagyta el a feleségével együtt Aleppót.

A melkita főpásztor háláját fejezte ki a Szükséget Szenvedő Egyház támogatóinak, akik anyagi hozzájárulásukkal a válság ellenére is segítik a lakosságot.

Forrás: Vatican News

Címkék: Szegénység

Ferenc pápa: "Minden peremre szorult gyermek megszégyeníti azt a rendszert, amelyet mi, felnőttek építettünk.”

Ferenc pápa novemberi felhívása a világszerte szenvedő gyermekek millióiért, különösen a hajléktalanokért, árvákért és a háború áldozataiért.

Az UNICEF, az ENSZ Gyermekalapja jelentése szerint jelenleg egymilliárd gyermek él „többdimenziós szegénységben” – vagyis nincs alapvető hozzáférése az oktatáshoz, az egészségügyi ellátáshoz, otthonhoz, élelemhez, higiéniai feltételekhez, vízhez. Az ENSZ becslései szerint 153 millió gyermek árva a világon.

img1_5.jpg

Tovább olvasom

A szegénység elleni küzdelem világnapja - Joseph Wresinski példája

Az ENSZ Közgyűlése 1992-ben a szegénység elleni küzdelem világnapjává nyilvánította október 17-ét. Ez a nap a szegénység és a nyomor felszámolásának szükségességére hívja fel a figyelmet minden országban.

cijw-0070-872-052-17-05-1987-mariage-buyse-marteau-22-780x495.jpg

1987. október 17-én tömegek gyűltek össze Párizsban a Trocadéro épülete előtt elhelyezett emlékkő leleplezése alkalmából. Az emlékkőre Joseph Wresinski katolikus pap gondolatát vésték:

 „Valahányszor arra ítélnek férfiakat és nőket, hogy súlyos szegénységben éljenek, emberi jogok sérülnek. Magasztos kötelességünk, hogy erőink egyesítésével biztosítsuk a jogok érvényesülését.”

Az ünnepélyes szertartás végén Wresinski azt mondta:

Ma este mi – állampolgárok, miniszterek, képviselők, tisztviselők és mindenki más – szövetséget kötöttünk a munkanélküliekkel, az írástudatlanokkal, a nyomorban élőkkel, a hajléktalanokkal. Ez a szövetség nem egy éjszakára szól, hanem az egész jövőre.”

A szegénység elleni küzdelem világnapjának gondolata Joseph Wresinski atyától, az ATD – Negyedik Világ Mozgalom alapítójától származik. (ATD: aide à toute détresse – segítség mindenfajta nyomorúság ellen).

Joseph Wresinski francia katolikus pap (1917–1988) mélyszegénységben élő családban, lengyel apa és spanyol anya gyermekeként született a franciaországi Angers-ben. Papi hivatását alapvetően meghatározta, hogy születésétől kezdve megtapasztalta a legmélyebb nyomorúságot, s újraértelmezve az evangéliumot lelkipásztorként szinte mindvégig a nincsteleneket szolgálta. 1957-ben Noisy-le-Grand hajléktalantelepén a legnehezebb körülmények között élő családokkal együtt létrehozta az ATD – Negyedik Világ Mozgalmat, amely azóta világszerte elterjedt, és állandó munkatársai, valamint önkéntesei révén csaknem harminc országban segíti a legrászorultabbakat.

 download.jpg

Hite szerint az egyház „maga a szegénység, megvetettség, kirekesztés, ő a világ fekete báránya, számkivetettje. Emiatt a mindenki által leginkább megvetett és leginkább kirekesztett nép mellé kell állnia”.

„Az egyházban nem tudunk egészségesen gondolkozni anélkül, hogy fel ne használnánk, amit a legszegényebbek mondanak nekünk a megalázott emberről, a megfeszített Krisztusról.”

„Ha a legnyomorultabb ember kerül a középpontba, akkor az egész emberiséget öleljük át egyetlen emberben, akkor megtagadjuk, hogy elfordítsuk róla tekintetünket vagy hogy meghamisítsuk, amit látunk, akkor odavetjük a szeretet határvidékeire; márpedig a szeretet határtalan, nem zárkózik magába, nem korlátozza önmagát – a
szeretet mindig őrültség.”

A Negyedik Világ Mozgalom elérhetősége:

https://www.atd-fourthworld.org/ 

Joseph Wresinski magyarul megjelent könyve:

https://moly.hu/konyvek/joseph-wresinski-szegenyek-egyhaza

süti beállítások módosítása