Október 22-én este 96 éves korában meghalt Gustavo Gutiérrez perui pap és teológus, akit a latin-amerikai felszabadítási teológia atyjaként és a 20. század egyik legjelentősebb teológusának tartanak számon.

Gustavo Gutiérrez 1928. június 8-án született Limában, egy olyan családban (anyai ágon kecsua indián), amely saját bőrén tapasztalta meg a sokakat marginalizáló gazdasági és társadalmi rendszer nehézségeit. Gyermekkorát betegségek jellemezték, gyermekbénulás miatt sokáig ágyhoz kötötten kellett élnie. Ez a tapasztalat arra késztette, hogy mély filozófiai elmélkedést folytasson a szenvedésről, és egyedi érzékenységet alakítson ki a legsebezhetőbbek iránt.

Teológiát Belgiumban és Franciaországban tanult, olyan nagyszerű tanárok keze alatt, mint Henri de Lubac, Yves Congar, Marie Dominique Chenu, Christian Ducoq és még sokan mások.

1959-ben pappá szentelték, később belépett a domonkos szerzetesek rendjébe, majd élete végéig Lima szegény negyedében végzett lelkipásztori szolgálatot.

 A felszabadítás teológiájának atyja

Gutiérrez életét mindig is a legszegényebbekhez való közelsége jellemezte, mind gondolataiban, mind lelkipásztori munkájában. 1971-ben adták ki a „Felszabadítás teológiája: Perspektívák” című iskolateremtő könyvét, amely a hagyományos teológia alapjait megrendítette. Ebben Gutiérrez olyan teológiát javasol, amely az elnyomottak tapasztalatán teszi első helyre, olyan reflexiót, amely nem marad meg az akadémiai termekben, hanem a szegények életén és az igazságért folytatott harcon alapul.

Azt tanította, hogy

"A teológiának kritikusnak és felszabadítónak kell lennie, a szegények és elnyomottak történelmi kontextusában elhelyezkedve. Feladata nem csak a világ értelmezése, hanem az evangélium fényében való átalakítása".