Február 12-ét az ENSZ a gyerekkatonaság elleni küzdelem világnapjának nyilvánította. Olyan kiskorúakra irányítja a figyelmet, akikről nem szólnak a híradások, a média, akikről nem beszélnek az emberek. Sok gyerek nem játszhat, nem járhat iskolába, mert elrabolják őket a falvakból, az iskolákból, hogy soha véget nem érő háborúkban harcolni kényszerítsék őket.

„Aki fegyvert ad a gyermekek kezébe kenyér, könyvek és játékok helyett, nem csak a kicsik, az egész emberiség ellen bűncselekményt követ el.”

Ferenc pápa twitter üzenete február 12-én

#ChildrenNotSoldiers

A világnappal az ENSZ rá akarja irányítani a figyelmet erre a problémára. 2019-ben 250 ezerre becsülték a gyerekkatonák számát (az utolsó rendelkezésre álló, megbízhatónak tartható adatok két évvel ezelőttiek).

2019-ben 250 ezerre becsülték a gyerekkatonák számát

Az ENSZ főtitkársága szerint több tucat konfliktusban, gerillaháborúkban és reguláris seregekben is bevetik őket a világ sok táján.

A leginkább érintett országok Afganisztán, Kolumbia, a Kongói Demokratikus Köztársaság, a Közép-afrikai Köztársaság, Irak, Mali, Szudán, Dél-Szudán, Szomália, Jemen, Mianmar, Nigéria és a Fülöp-szigetek.

Az ENSZ 2019-es adatai szerint Szomália is a legérintettebb országok között van, másfél ezer gyerekkatonával, akiket nagyrészt az al-Sabáb terrorszervezet rabolt el, de mintegy kétszáz esetben a hadsereghez és a rendőrséghez kerültek. Kongóban 2008 óta több mint 2500 kiskorút sorozott be és vetett be katonaként egy tucatnyi gerillaszervezet. A jelenség a Száhel-övezetet is érinti: az ENSZ a Közép-afrikai Köztársaságban 2019-ben legalább 200 esetet tartott nyilván, ugyanennyit Maliban. Ezeknek a gyerekeknek a feladata nemcsak a harc, hanem olykor a kisegítő tevékenységek: szakácsok, hordárok, küldöncök. A Boko Haram Nigériában a kislányokat öngyilkos merényleteknél veti be, vagy szexrabszolgaként használják őket. A gerillák és a sorkatonák körében is elterjedt a szexuális erőszak Kongóban, Szomáliában, a Közép-afrikai Köztársaságban, Szudánban és Dél-Szudánban.

A katonává tett kiskorúakat sokféle erőszak éri: gyilkosságok, kínzás, csonkítás, szexuális erőszak; drogokat adnak nekik a fájdalom és a félelem csökkentésére, sok a nem kívánt terhesség a körükben, és terjed az AIDS is.

Az ENSZ főtitkárságának gyerekkatonákért felelős különleges képviselője, Olara Otunnu korábban elmagyarázta, hogy a gyerekek „sokszor még nincsenek teljesen tudatában annak, amit tesznek: könnyen betaníthatók és átalakíthatók kegyetlen harci gépezetekké”.

A gyerekek azért is hasznosak elrablóiknak, mert nem dezertálnak, nem kérnek fizetést, és a hadsereg az egyetlen hely a számukra, ahol enni kapnak.

Az ENSZ csak 2019-ben legalább ezer támadást tartott számon iskolák és kórházak ellen, ezek között megduplázódott azoknak az intézményeknek a száma, amelyeket reguláris hadseregek támadtak meg, különösen Szomáliában.

2019-ben az UNICEF-nek köszönhetően több mint 13 ezer gyermeket vontak ki a reguláris és gerillahadseregekből, de az anyagi források hiánya miatt a legszegényebb országokban nem biztosított az akció tartóssága, a gyerekek lefegyverzése és visszahelyezésük a társadalomba.

Alapvető fontosságú, hogy ezek a bűntettek büntetést vonjanak maguk után. A Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) háborús bűnként értelmezi a 15 év alatti gyerekek besorozását. Néhány kongói hadurat el is ítéltek, mint Dominic Ongwent, aki az Ugandát terrorban tartó Joseph Kony fanatikus szervezete, a Lord’s Resistance Army egyik vezetője volt. (Korábbi cikkünket egy szerzetesnővérről, aki a Kony által elrabolt lányokkal foglalkozik, ITT olvashatják.) Szudán volt elnökét, Omar el-Basírt is perbe fogta az ICC a Darfúrban elkövetett bűntetteiért.

Nyilvánvalóan a béke a leghatékonyabb eszköz arra, hogy véget vessenek a sok szenvedésnek, de arra is szükség van, hogy a nyugati országok segítsék ezeket az országokat abban, hogy lezárják a konfliktusokat, és célzott politikával, új paradigmával kijussanak az elmaradottságból.

Fordította: Thullner Zsuzsanna

Forrás: Avvenire