Ferenc pápa december 25-én délben a hagyományoknak megfelelően elmondta karácsonyi üzenetét a Szent Péter-bazilika középső erkélyéről

„Jézus Krisztus a béke útja. Ő megtestesülésével, szenvedésével, halálával és feltámadásával megnyitotta a bezárt világból kivezető utat, a világból, amelyet az ellenségeskedés és a háború árnyai nyomasztanak, egy olyan nyitott világ felé, amely szabadon él, testvériségben és békében. Testvéreim! Járjunk ezen az úton! Ám hogy ezt megtehessük,

hogy képesek legyünk Jézus nyomában járni, le kell vetkőznünk azokat a terheket, amelyek feltartóztatnak és gátolnak minket.

Melyek ezek a terhek? Mi ez a „ballaszt“? Ugyanazok a negatív szenvedélyek, amelyek meggátolják Heródes királyt és udvarát abban, hogy felismerjék és befogadják Jézus születését: a hatalomhoz és pénzhez való hozzátapadás, a gőg, a képmutatás, a hazugság. Ezek a terhek megakadályozzák, hogy elmenjünk Betlehembe, kizárják karácsony kegyelmét, és elzárják a béke útját.

Fájdalommal kell megállapítanunk, hogy miközben nekünk adatik a Béke Fejedelme, a háború szelei továbbra is dermesztően zúgnak az emberiség fölött.

Ha azt akarjuk, hogy karácsony legyen, Jézus és a béke karácsonya, akkor nézzünk Betlehemre, fordítsuk tekintetünket a Kisdedre, aki értünk született! Ebben a kicsiny, ártatlan arcban felismerjük azon gyermekek arcát, akik világszerte a béke után vágyódnak.

Szemünk elé állnak ukrán testvéreink arcai, akik sötétségben, hidegben, otthonaiktól távol élik meg ezt a karácsony, a tíz hónapja tartó háború által kiváltott pusztulás miatt. Az Úr tegyen készségessé minket, hogy a szolidaritás konkrét gesztusait gyakoroljuk, megsegítve mindazokat, akik szenvednek, és világosítsa meg mindazok értelmét, akiknek hatalmában áll a fegyverek elhallgattatása és az, hogy véget vessenek ennek az értelmetlen háborúnak! Sajnos inkább hallgatunk más érvekre, amelyeket a világ logikája diktál belénk. De ki az, aki még hallgat a Kisded hangjára?

Korunk a béke súlyos hiányától szenved más térségekben, ennek a harmadik világháborúnak a többi színhelyén is. Gondoljunk Szíriára, amelyet továbbra is sújt a konfliktus, amely mára háttérbe szorult ugyan, ám nem ért véget; és gondoljunk a Szentföldre, ahol az elmúlt hónapokban több erőszakos cselekményre és összecsapásra került sor, megannyi halált és sebesülést okozva. Kérjük az Urat, hogy ott, azon a földön, amely látta születését, kezdjenek újra párbeszédbe, és keressék a kölcsönös bizalmat az izraeliek és a palesztinok között. A Kisded Jézus támogassa a Közel-Keleten élő keresztény közösségeket, hogy mindegyik országban megélhessék a más hitekhez tartozó emberek közötti testvéri együttélés szépségét. Segítse meg különösképpen Libanont, hogy végre enyhülésre leljen, a nemzetközi közösség támogatásával és a testvériség és a szolidaritás erejével. Krisztus fénye világosítsa meg a Száhel-övezetet, ahol a népek és hagyományok közötti együttélést összecsapások és erőszakos cselekedetek borították fel. Irányítson a tartós fegyverszünet felé Jemenben és a kiengesztelődés felé Mianmarban és Iránban, hogy véget érjen a vérontás. Nyújtson ösztönzést a politikai hatalmat viselőknek és minden jóakaratú embernek az amerikai kontinensen, hogy a politikai és társadalmi feszültségek enyhítésén munkálkodjanak az összes érintett országban. Ezen a napon, különösen gondolok az indián közösségekre, akik különösen tudják, mit jelent szenvedni.

Ma, amikor olyan jó együtt lenni a terített asztal mellett, ne veszítsük szemünk elől Betlehemet, amelynek neve ennyit tesz: „a kenyér háza“, és gondoljunk azokra, akik éhségtől szenvednek, különösen a gyermekekre, miközben minden nap nagy mennyiségű élelmiszert dobunk ki, erőforrásainkat pedig fegyverekre fordítjuk. Az ukrajnai háború tovább rontott a helyzeten, egész népeket téve ki az éhínség veszélyének, különösen Afganisztánban és Afrika szarván.

Mint tudjuk, minden háború éhínséget vált ki, s magával az élelmiszerrel is visszaél, fegyverül használva azt, megakadályozva szétosztását a már amúgy szenvedő népek között.

Ezen a napon tanuljunk a Béke Fejedelmétől, elköteleződve — kezdve a politikai hatalmat gyakorlókon — azért, hogy az élelmiszer csakis a béke eszköze legyen.

Amikor élvezzük annak örömét, hogy együtt lehetünk a számunkra kedves személyekkel, gondoljunk a családokra, akiket a leginkább megsebzett az élet, és azokra, akik a jelen gazdasági válság idején nehezen tartják fenn magukat a munkanélküliség és az élethez szükséges források hiánya okán.

Kedves testvéreim, mint egykor, úgy ma is Jézus az igazi fény, aki eljön a közönybe belebetegedett világba, amely azonban nem fogadja be (vö. Jn 1,11), sőt visszautasítja Őt, ahogyan megtörténik ez sok idegennel, vagy nem vesz tudomást Róla, mint ahogy túl sokszor megtesszük ezt a szegényekkel.

Ne feledkezzünk meg a mai napon a rengeteg menekültről, akik ajtajainkon zörgetnek, vigaszt, melegséget és élelmet keresve. Ne feledkezzünk meg a peremre szorultakról, a magányosokról, az árvákról és az idősekről,

akiket az eldobás veszélye fenyeget, a bebörtönzöttekről, akiket sokszor csakis a hibáik szempontjából, és nem emberi lényekként látunk magunk előtt.

Testvéreim! Betlehem megmutatja nekünk Isten egyszerűségét, ami nem a bölcsek és okosak, hanem a kicsinyek előtt nyilatkoztatja ki magát, azok előtt, akiknek tiszta és nyílt a szíve (vö. Mt 11,25). Akárcsak a pásztorok, mi is induljunk el késedelem nélkül, és engedjük, hogy ámulatba ejtsen minket ez az elgondolhatatlan esemény: hogy Isten emberré lesz a mi üdvösségünkért. Ő, aki minden jónak a forrása, szegénnyé lesz, és alamizsnaként a mi szegény emberségünket kéri tőlünk.

Engedjük, hogy megindítson minket Isten szeretete, és kövessük Jézust, aki levetette dicsőségét, hogy teljességének részeseivé tegyen minket.

Forrás: Magyar Kurir