A konstantinápolyi ökumenikus pátriárka nyitotta meg a természeti felelősségről és klímaváltozásról szóló Halki csúcstalálkozót, melyet virtuális formában: “Covid-19 és klímaváltozás: Együtt élni a pandémiával és tanulni belőle” – címmel.

A Márvány-tenger egyik festői szigetén (törökül: Heybeliada, görögül: Halki), Isztambultól egy órás hajóútra, a „remény dombján” emelkedik a görög ortodox monostor, ami egészen 1971-ig a konstantinápolyi ökumenikus pátriárkátus teológiai iskolájának székhelye volt több, mint száz éven át. A Halki csúcstalálkozót idén negyedszer rendezték meg a környezettudatosság, és a klímaváltozás miatt érzett felelősség jegyében. Először 2012-ben került sor a rendezvényre, a tudományos, gazdasági élet és a vallás képviselőinek részvételével.

Az idei alkalom virtuális formában zajlott a járvány miatt, és a témát is meghatározta a pandémia.

A Covid-okozta válság nem Isten büntetése, hanem felhívás arra, hogy sokkal nagyobb tisztelettel álljunk a környezethez – fejtette ki Bertalan pátriárka.

A járvány ráébreszt minket a természethez való kölcsönösen függő viszonyunkra, ami kihat bolygónk jövőjére is.

A Halki-csúcstalálkozókat mindig a párbeszéd és az együttműködés értékei határozták meg, és most éppen ezekre van szükség a vírus okozta globális válsághelyzetben. Meggyőződésünk – folytatta az ortodox főpásztor -, hogy a klímaváltozás visszafordítását csak akkor remélhetjük valóságosan, ha gyökeresen változtatunk a világhoz való hozzáállásunkon. A probléma abból is adódik, hogy nem akarunk áldozatokat hozni mások és a föld java érdekében – állapította meg Bertalan pátriárka.

A klímaváltozás visszafordítását csak akkor remélhetjük valóságosan, ha gyökeresen változtatunk a világhoz való hozzáállásunkon.

A COVID-19 csökkentette a globális szén-dioxid-kibocsátást; de nem lassította a klímaváltozást. A COVID-19-re adott válaszunk kiváltotta a vakcina felfedezését; de megdöbbentő számú halálesetet regisztráltunk világszerte. A pandémia véglegesen kihatott bolygónkra és megváltoztatta életünket. A világ a túlélésért küzdött és megtanult együtt élni a koronavírussal. De milyen tanulságokat vonhatunk le belőle? Milyen hatással volt a természetre és a környezetre? Milyen következményekkel járhat az egészségügyre? És mit értettünk meg a tudomány relevanciájából és fontosságából? Többek között ezekre a kérdésekre keresték a választ a tudomány, a közgazdaság és az ökológia szakértőinek segítségével.

Éppen a Covid-19 tanított meg minket, hogy milyen fontos meghallgatni másokat és tanulni egymástól. Felfedte előttünk a szeretet és a szolidaritás erejét és értékét. A pandémia eszünkbe idézte, hogy a világ nagyobb egyéni aggodalmainknál és ambícióinknál; nagyobb az egyházunknál és a hitközösségünknél, nagyobb politikai hatalmunknál és nemzeti érdekeinknél. A karantén idején lecsökkent környezetszennyezés pedig azt mutatta meg, hogy nem lehetséges valódi haladást elérni úgy, hogy elpusztítjuk a természeti környezetet – hangsúlyozta a pátriárka.

Nem lehetséges valódi haladást elérni úgy, hogy elpusztítjuk a természeti környezetet.

Az ortodox főpásztor kitért az ok-okozati összefüggésekre a környezetszennyezés és a vírus terjedése között. Az ember túlzott és folyamatos beavatkozása a természetbe, a vadon élő állatok illegális kereskedelme, az erdőirtások, az urbanizáció, az intenzív mezőgazdaság összefügg a fertőző és vírusos betegségek gyors terjedésével, akár az állatok, akár az emberek között. Nem véletlen, hogy a vadállatoktól az emberre átterjedt betegségek növekedése egybeesett az ember egyre agresszívabb beavatkozásával a természeti környezetbe és a gyors klímaváltozással. A pandémia tehát nem Isten bosszúja, hanem a természet kétségbeesett segélykiáltása mindannyiunkhoz, hogy sokkal nagyobb tisztelettel bánjunk vele – mondta még a Halki-csúcstalálkozón Bertalan konstantinápolyi ökumenikus pátriárka.

A pandémia tehát nem Isten bosszúja, hanem a természet kétségbeesett segélykiáltása mindannyiunkhoz, hogy sokkal nagyobb tisztelettel bánjunk vele

Ezeket a csúcstalálkozókat azok a nemzetközi, vallásközi és interdiszciplináris környezeti szimpóziumok ihlették, amelyeket 1995 és 2018 között tartottak a Földközi-tengeren és a Fekete-tengeren, a Dunán és az Amazonas folyón, az Adriai-tengeren és a Balti-tengeren, az Északi-sarkvidéken és az Északi-sark mentén. Mississippi, végül Athénban és a Saronic-szigeteken.

Az elmúlt évtizedekben a konstantinápolyi ökumenikus pátriárkátus támogatta és előmozdította a különféle tudományterületek és vallások képviselőinek világméretű párbeszédét és együttműködését, hozzájárulva a klímaváltozás következményeinek globális tudatosításához. Meggyőződésünk, hogy a klímaváltozás visszafordításához és az erőforrások kimerülésének elkerüléséhez mindenekelőtt radikális változásra van szükség, amelyet az emberek életében és gyakorlatában a környezeti fenntarthatóság etikai és szellemi alapelvei alakítanak ki.

A klímaváltozás visszafordításához és az erőforrások kimerülésének elkerüléséhez mindenekelőtt radikális változásra van szükség, amelyet az emberek életében és gyakorlatában a környezeti fenntarthatóság etikai és szellemi alapelvei alakítanak ki.

A Halki-csúcstalálkozók létfontosságú lépést jelentenek ebben a kritikus párbeszédben. Összegyűjtik közösségünk különféle vallási és társadalmi, valamint civil és vállalati szférájának csoportjait annak érdekében, hogy megvitassák a pozitív és építő változások megvalósításának módját a világban – írja beköszöntőjében Bertalan pátriárka.

Ferenc pápa és Bertalan ökumenikus pátriárka

Forrás: Vatican Media